Üdvözlök mindenkit, Neville vagyok!

Bizonyára néhányan már hallottatok rólam korábbi tevékenységeim kapcsán, és bizonyára sokan meg nem, ezzel pedig nincs is semmi gond. Aki ismer az tudja mire számítson, aki nem, az pedig majd megtudja. :-)

Kezdésnek álljon itt egy versem:

Attila 

Hunkirály lovának dübörgő léptei
Szerteszét szállnak a szerpentin élein.
Mögüle felhangzik hadának zúgása:
„Vezess hát előre, Hunoknak királya!”

Erre a nagykirály mereszti szemeit,
Megnézi felálló, tettre kész seregit’,
Majd kezét feltéve kirántja a kardját,
És így szól: „Hun soha nem bukja el harcát!”

Utána a népe lelkesen felkiált:
„Kövessük ezen túl mindig a nagykirályt!”
Attila serege így indul előre,
Lóháton lépvén a forrongó mezőre.

Ellenség hiába hadakszik’ ellenük,
Nem győzhet, hisz az ég szent keze van velük.
Az Isten ostora most is biz sebetlen,
Hiába szeretnék legyőzni sok ezren,

De nem ment még soha, hát most sem mehet ez:
Néki leigázott folyton csak esedez’.
Aki meg nem teszi, hát vessen magára!
Hajthatja a fejét a hun rabigába…

Ezután büszkén ül győzelmi torában,
S új célja lesz neki: a nagy vár Rómában!
Táltosa hiába mondja, hogy ne menjen,
A makacs nagyvezér eldönti: „Így legyen!”

Elindul serege a messzi Rómába.
A hunok hadának hatalmas orkánja
El is megy az örök városnak faláig,
Ott viszont nem bírja gótok támadásit. 

Elveszett a király, szétszéledt a népe,
Nincsen már ereje, nincsen már vezére.
Csak regék mesélnek dicső Hunniáról,
És a hős, napfiú, vitéz Attiláról.

             (Mihály Ferenc)