Keresztény emberként először is a következő alapelvből indultunk ki:A blog megindulása óta talán ez volt az egyik legnagyobb vitákat kiváltó téma. Úgyhogy ebben a cikkben az abortuszról lesz szó, részletesen kifejtve észrevételeinket.
„Minden emberi lényt, mint személyt, élete első pillanatától fogva tisztelet illeti meg. ... Az emberi nemzés gyümölcse ezért követeli meg létezésének első pillanatától fogva, - vagyis attól a pillanattól kezdve, amelyben a zigóták (megtermékenyített petesejt) képződése megkezdődik -, azt a feltétlen tiszteletet, amely az embert az erkölcsi törvény alapján, egész testi és szellemi sajátosságára való tekintettel megilleti. Az emberi teremtményt fogantatásától kezdve személyként kell tisztelni és kezelni, és ezért attól a pillanattól fogva el kell ismerni személyi jogait, melyek közül elsőnek az élethez való sérthetetlen jogát kell tekinteni. Ez a joga minden ártatlan emberi teremtménynek megvan. ...” [II. János Pál: A Hittani Kongregáció "Donum vitae" eligazítása a kezdődő emberi élet tiszteletére és a nemzés méltóságára vonatkozóan]
Ugyan ez a katolikus egy katolikus forrás, de határozottan valljuk, hogy ez nem csak a katolikus keresztények, hanem a protestáns keresztények, sőt minden ember számára irányadó mérték kell, hogy legyen.
Nem, nem azért, mert a pápa azt mondta. Hanem azért mert így helyes, tisztességes és emberi. Az abortusz helytelen voltát ugyan meg lehet közelíteni „a pápa azt mondta, tehát így van” alapon is, ugyanakkor meg lehet közelíteni racionális alapokon is. Akárhogy is: a végeredmény ugyanaz, csupán a módszertan más.
OFF: Nagyon-nagyon sokféle vitában előkerül a vadliberális ultima ratio, ami nagyjából a következőképpen hangzik: „Méé, mee te aszontad?”
Mi ezeken csak jókat kacagunk, mivel elvetjük mind az erkölcsi relativizmust, mint a szubjektív idealizmust. Newtonnak nem azért volt igaza, mert ő Newton volt, hanem mert igaza volt. George Orwell 1984. című regénye, amelyet a liberálisok szeretnek úgy értelmezni, hogy „diktatúra fújj”, és így, mint a saját rendszerük megkérdőjelezhetetlenségének ékes bizonyítékaként helyezték el az irodalmi panteonban. Holott Orwell megadta a kegyelemdöfést a „consensus theory of truth”-nak (és ezzel a többségi demokráciának) is. Vagyis az Igazság, az egyes emberek tudatától függetlenül létező dolog, hihet milliárdnyi ember egy hazugságban, attól még hazugság marad. És az, hogy az emberek mit szeretnek elfogadni, mi szokott népszerű lenni? Erre a jobb-felső sarokban található idézet ad útmutatást.
OFF vége
Ezt az apró kitekintést azért voltam kénytelen megejteni, mivel az abortusz vitában, ha már minden kötél szakad az archetipikus liberális biztosan valami ilyen érvvel fog előhozakodni:
„Há’ nehogy már bárki megmondja nekem, hogy mi’csináljak, há' az én testemmel azt csinálok, amit akarok”
Ezt szeretnénk most tönkre verni.
Szögezzünk le valamit. Aki abortuszt végeztet el, nem a saját teste felett rendelkezik. Nem. Vegyünk egy példát: Van egy olyan betegség, amit úgy neveznek testkép-zavar. Ilyenkor a páciens valamiféle tudatzavar miatt úgy érzi, hogy neki a lába, a keze vagy valamelyik nélkülözhető egyéb testrésze egyszerűen nem oda való, és meg akar tőle szabadulni. A dekadens nyugat persze (ha már „nem-átalakító” operációkat is végeznek) miért is ne alapon készséggel meg is csinálja az illetőnek a műtétet: igen ám, csakhogy mielőtt ezt megtenné, nagyon hosszú folyamat előzi meg, pszichológiai vizsgálatok sorozata, egy ideig próbaként mankóval kell járnia, hogy érezze milyen is lesz láb (vagy más) nélkül élni. Nem csinálják meg tehát neki, azért mert csak alapon - objektív, orvosi-egészségügyi indok kell hozzá. Holott itt a saját teste felett rendelkezik! És mégis megkövetelik ezt a hosszadalmas procedúrát, és nem mondja senki, hogy jaj, azonnal csináljuk meg neki, mert végül még megcsinálja magának (pl. vonat elé fekszik), és akkor mi lesz.
Ezzel szemben, még egyszer megismétlem, az abortusz esetében nem a saját teste felől rendelkezik a delikvens. Hogy miért nem? Hát kérem, akinek elvégeznek az abortuszt, annak károsodik a keze, a lába, a méhe vagy a tulajdonképpeni teste bármelyik másik része? Elveszít valamit a mindenkori fizikumából? Nem! Hát éppen arról szól, hogy (az ő vonatkozásában) helyreállítják a teherbe esés előtti állapotot. Igen ám, de valami mégis csak károsodik (nem kicsit, nagyon!), ami nem ő. Ha nem ő, akkor ki vagy mi? Hát ő például. És szegényem, azért mert annak az elszabadult vadliberálisnak a méhébe kellett megfogannia, attól még nem válik vele egy testté, még ha ideiglenesen az ő teste is táplálja. Minthogy nem része a páciens testének se az a gép (pl. lélegeztetőgép), ami esetleg őt életben tartja. Nem a testünk része az étel, amit megeszünk, és a beültetett pacemaker sem, holott a testünk fizikai-külső határain belül helyezkedik el. Amikor tehát a nő egy abortuszt végeztet el, akkor nem önrendelkezik, hanem egy másik élet sorsáról dönt. És mégis szinte minden nélkül megcsinálják neki szemben az előbbi példában foglalt valódi önrendelkezés esetével!
Akkor sem nevezhetjük önrendelkezésnek, ha őt is érinti, mert meg kell szülnie, vagy esetleg jobb esetben felnevelnie, hiszen ilyen elven az éppen újszülött csecsemő életének kioltása is „önrendelkezés” lenne, hiszen a későbbi fáradalmaitól kíméli meg magát.
Egy másik élet feletti rendelkezés joga pedig nem illet meg senkit sem, ezt a liberálisok is vallják, csak kicsit következetlen módon.
Mellesleg megjegyzem: nincs olyan állam, amely ne döntene az állampolgárairól, mivel ez az állam lényege: meg kell szervezni a társadalmat, mivel társadalomban élünk, nem lakatlan szigeten. Az embernek le kell mondania bizonyos mértékben a jogairól, mivel ezt a közérdek megköveteli. Márpedig közérdek kívánja meg, hogy a nemzet ne tűnjön el. A közérdek pedig minden esetben megelőzi az egyéni- és csoportérdekeket. Ezt az elvet, ha korlátozott formában is még az úgynevezett liberális demokrácia is elismeri. Vegyünk csak egy példát: hadkötelezettség. Magyarországon, béke idején ugyan nincsen hadkötelezettség, de ha esetleg háború lenne, akkor a férfi állampolgároknak kötelessége (Úristen! Ezek meg akarják mondani, hogy mit csináljak!) lenne hadba vonulnia, mivel a közérdek ezt kívánja. És ez nincs tekintettel arra, hogy nekem az egyéni magérdekem azt mondaná, hogy jobb otthon sütkérezni a kertben egy hideg sörrel a kezembe. Így jártam.
Egyébként eléggé abszurd egy világ ez: gyakran ugyanazok küzdenek egy-egy tömeggyilkos emberi jogaiért, akik ártatlan életek elpusztítását teljesen természetesnek tartanak, ha épp egy magzatról van szó.
Íme a hippokratészi eskü:
„Esküszöm Apollónra, az orvosra és Aszklépioszra és Hügieiára és Panakeiára és az összes istenekre és istennőkre – tanúkul híva fel őket – hogy meg fogom tartani képességem és szándékom szerint a következő esküt és írott kötelezvényt. […] Diaetetikus rendeléseimet képességem és szándékom szerint a betegek hasznára fogom elvégezni, nem pedig ártalmára és kárára. És halált okozó szert nem fogok senkinek sem kiszolgáltatni, még kérésére sem, sőt ilyenféle tanácsot sem fogok adni, és hasonlóképp nem fogok adni nőnek sem magzatelhajtószert. […] És nem fogok vágni még hólyagkőbetegségben szenvedőket sem, hanem útjukból kitérek majd azon mesterembereknek, akik ezt a gyakorlatot űzik. És ahány házba csak belépek, a betegek hasznára fogok belépni, távol tartva magamat minden egyéb szándékos és kárt okozó jogtalanságtól, főleg pedig a nemi visszaélésektől, úgy női, mint férfi testtel, mind a szabadokkal, mind pedig a rabszolgákkal szemben. És ha olyat látok vagy hallok orvosi kezelés közben vagy akár a therapia körén kívül az emberek életéről, amit nem szabad kifecsegni, azt el fogom hallgatni, abban a véleményben, hogy az efféle dolgokat szent titkok módjára kell megőrizni. Ha ezt az eskümet megtartom és nem szegem meg: örvendhessek életem fogytáig tudományomnak, s az életnek, de ha esküszegő leszek történjék ennek ellenkezője.”
Egy szó, mint száz: az abortusz gyilkosság.
Ennyit az etikai oldaláról.
Közelítsük meg a dolgot demográfiai szemszögből is. Tudomásom szerint az utóbbi évtizedekben a „haladó szellemű” magyar nők 6 millió magzatot fosztatták meg az élethez való jogától. Ez a 6 milliós szám ez nagyjából megegyezik a második világháború idején, a zsidókon elkövetett népirtás hozzávetőleges számával. 6 millió hiányzó élet még egy nagyobb nemzetet is megvisel, nem hogy egy olyan világviszonylatban kis nemzetet, mint a magyar. Akit érdekelnek a pontos adatok és demográfiai következmények ITT részletesen utánanézhet. Az előző cikkben pontos számadatokkal támasztottam alá, hogy a magyar népességfogyás elsődleges okozója az abortusz.
Népesedés Dinamika, Statisztika ,előrejelzés - video powered by Metacafe
Az ugyan igaz, hogy a világ össznépessége növekszik, és ez hosszú távon természeti katasztrófához fog vezetni. Igen, de a hétszázát, mi nem, tehát ez az érv magyar viszonylatban nem áll! Leszögezem: természetes az abortuszok korlátozása nem az egyetlen módja a demográfiai helyzet javításának, de egyik nagyon fontos és szükségszerűen igénybe veendő módja, pláne a fentebb említett adatok ismeretében
Továbbá: az ember társas lény, hiszünk benne, hogy valódi, kiegyensúlyozott élete egy felnőtt embernek igazán csak akkor van, ha tisztességes családi körülmények között él. Elszabadult feministáknak ajánljuk figyelmébe Albert Györgyi példáját, akinek hat abortusza volt, és büszke is volt rá: ezt akarjátok?
Magyarországon a hatályos ún. magzatvédelmi törvény értelmében főszabály szerint „a terhesség a 12. hetéig szakítható meg, ha:
a) azt az állapotos nő egészségét súlyosan veszélyeztető ok indokolja;
b) a magzat orvosilag valószínűsíthetően súlyos fogyatékosságban vagy egyéb károsodásban szenved;
c) a terhesség bűncselekmény következménye, valamint
d) az állapotos nő súlyos válsághelyzete esetén”.
Ezen felsorolás első három pontja orvosi vagy egyéb faktorok fennálltát követeli meg, tehát objektív követelményeket támaszt. A negyedik az úgynevezett „válsághelyzet” kitétel, ezt teljességgel elfogadhatatlannak tartjuk, mivel ez gyakorlatilag bemondásra működik, tehát végeredményben az végeztetheti el magzatának elpusztítását, aki akarja – nem feltétel, hogy bármilyen objektív tényező fennálljon. Ennek fényében semmi értelme nincsen a magzatvédelmi törvénynek: évente több mint 40ezer abortuszt végeznek, ami a fentebb indokolás alapján elfogadhatatlannak ítélünk.
Javaslatunk:
A magyar nemzet jövője, fennmaradása és az ártatlan magzatok életének védelme érdekében Országgyűlés sürgősen helyezze hatályon kívül a magzatvédelmi törvényből a válsághelyzet kitételt, mint a terhesség-megszakítás lehetséges indokát!