Nem vagyunk demokraták. Többször is megírtunk tisztán és egyértelműen, hogy mi a liberális demokrácia nevű izét elvi alapon elutasítjuk. Ámde mivel ez az demokráciának nevezett izé olyan szép jelképpé avanzsálódott, hogy mindenféle paprikajancsi kötelességének érzi, hogy úton-útfélen kihangsúlyozgassa demokrataságát, úgy érezzük kell egy-két szót szólnunk eme díszes társaságnak arról a dologról, amit ők annyira a magukénak éreznek.Hír van. Megy a böszme. És? Mondhatnánk. Ámde ennek okán, mint valami rosszízű böffenet jelent meg a nap alatt az a jelenség, amelyről sokan szeretnénk azt hinni már, hogy ez csupán rossz emlék. Aktivizálódott a balliberális söpredék, beindult a suttogó propaganda. Jön „a Zorbán” – rebesgetik egyesek rémálmaik esetleges bekövetkezését. Meg persze bármennyire is büdösek vagyunk, minden alól felment egy jó kis „de a Fidesz is”-ezés. Aki elég mazochista, ajánlom olvasásra a Gyurcsány blog és a Népszabadság Online hozzászólásit. Nem kell megijedni, kedves Olvasó, mi is pontosan ugyanarra gondoltunk, amire Ön: a hülyeség minősített esetéért kiszabott azonnal végrehajtandó tarkón lövésre. Ne aggódjon.Figyelem! Kivételesen aktuálpolitikai tartalom!
De persze a fejétől bűzlik a hal, lássuk, mit mond a böszme. Azt mondja: Küzdeni kell az előrehozott választások ellen.
Nahát. Micsoda fintora van a sorsnak. A demokrata fél a néptől. Ugye, nekünk, konzervatívoknak istenadta jogunk azt mondani, hogy a demokrácia hülyeség, mert olyanok döntenek sarkalatos kérdésekről, akiknek ahhoz semmiféle kompetenciájuk nincsen. Mert hát ugye, nem az a baj, ha valaki hülye, hanem az, hogy ha valaki a) hülye, ÉS b) ezt nem tudja, ÉS c) még bele is pofázik. A tavalyi „szociális népszavazás” után már meg-megjelent ez a gondolat, hogy hát bizony a nép az hülye, nem érti a reformokat. Már akkor is csóváltuk a fejünket, hogy most hogy van ez.
Mert hát, ha a kendék ideológiája kiharcolta ezt a liberális demokráciát, akkor mégis milyen alapon hüledeznek a mellékhatásain. Mi nekünk nem kenyerünk a liberális demokrácia, mi gúnyolódhatunk rajta, de hát az önök kutyája kölykének viseljék már méltósággal a szagát. Nem csak akkor kell demokratának lenni, ha épp belehazudták magukat a sok pára szívébe, hanem akkor is, ha az istenadta ujja lefelé mutat a koronás fő felett. Ne gúnyolja a demokráciát – te tetted ezt király!
Demokratának lenni annyi, mint nem félni – szokták idézgetni az okosok Bibó Istvánt, ennek ellenére mégis mindig azt hallom mindig, hogy ezek félnek még a fekete ruhától is, ilyet! Nem kenyerünk a Jobbik védelmére kelni, mivel hogy nem kell őket félteni, ám mégis most muszáj szóba hoznom őket, illetve csak áttételesen őket. Szükséges ugyanis beszélnünk az úgynevezett „Jobbik-paráról”.
Rendre hallani ugyanis azokat a hangokat, mely szerint a Jobbik nevű párt könnyen lehet, hogy be fog jutni a parlamentbe, és hát mivel ezek fasiszták, ugye sérül a demokrácia, ujjujuj, mi lesz. Ennek kapcsán csupán azt kívánnám megjegyezni, hogy én annak idején úgy tanultam politológiából, hogy a demokráciának alapértéke a pluralizmus, és hogy a kifejezetten az a jó, ha minden egyes vélemény megfogalmazódik, artikulálódik és lehetőleg parlamenti képviseletet kap, így hozzájárulva a társadalmi konszenzus eredőjéhez. Szóhoz kell tehet engedni minden eszmét, véleményt. Arra nem emlékszem, hogy ehhez hozzátartozik, hogy de ez a szabály nem vonatkozik azokra, akiket mi kinevezünk „fasisztáknak”, mert ugye azokat ideológiai alapon le kell tiltani, cenzúrázni kell.
Köszöntem.