Korunk legelterjedtebb felfogása az államformák osztályozásáról alapvetően kétpólusú. Ennek értelmében egy politikai rendszer „vagy demokrácia van, vagy diktatúra”. Vajon valóban helyes ez a felosztás?
Rákóczi Ferenc igen népszerű alakja a mai történelemoktatásnak, azt tanítják róla, hogy ő a mi hős szabadságharcos fejedelmünk, aki megpróbálta felszabadítani Magyarországot a „Habsburg-elnyomás” alól. De a képlet valóban ennyire egyszerű? Ha érdekel más nézőpont is, lapozz tovább!
A blog megindulása óta talán ez volt az egyik legnagyobb vitákat kiváltó téma. Úgyhogy ebben a cikkben az abortuszról lesz szó, részletesen kifejtve észrevételeinket.
Képzeljük el, hogy az ország egy nagy család. Előfordul, hogy egy család gazdaságilag nehéz helyzetbe kerül: például apuka elveszíti az állását, vagy fizetése jelentős mértékben veszít értékéből, vagy épp csak be nem kalkulált kiadás áll elő. Mi ilyenkor a teendő?
A belvárosban járva-kelve egyik kedvenc elfoglaltságom elmélázni a gyönyörű szép régi épületeken, figyelni a művészi pontossággal és igényességgel megtervezett formákat, vonalakat, elgondolkodni minden ház üzenetén, történetén. Sétálhatunk akár a Nagykörúton, akár egy zegzugos kis mellékutcában, nézhetünk középületre, vagy egy rég elhanyagolt lakóházra, mindenhonnan az építészet remekei köszönnek vissza ránk, többnyire az eklektika különböző válfajaiban.
Azokat, akik ellenzik az Európai Unió mai formáját a mainstream média és a politikus előszeretettel neveznek Európa-ellenesnek. Valóban így van?
Üdvözlök mindenkit, Neville vagyok!
Bizonyára néhányan már hallottatok rólam korábbi tevékenységeim kapcsán, és bizonyára sokan meg nem, ezzel pedig nincs is semmi gond. Aki ismer az tudja mire számítson, aki nem, az pedig majd megtudja. :-)
Kezdésnek álljon itt egy versem:
Attila
Hunkirály lovának dübörgő léptei
Szerteszét szállnak a szerpentin élein.
Mögüle felhangzik hadának zúgása:
„Vezess hát előre, Hunoknak királya!”
Erre a nagykirály mereszti szemeit,
Megnézi felálló, tettre kész seregit’,
Majd kezét feltéve kirántja a kardját,
És így szól: „Hun soha nem bukja el harcát!”
Utána a népe lelkesen felkiált:
„Kövessük ezen túl mindig a nagykirályt!”
Attila serege így indul előre,
Lóháton lépvén a forrongó mezőre.
Ellenség hiába hadakszik’ ellenük,
Nem győzhet, hisz az ég szent keze van velük.
Az Isten ostora most is biz sebetlen,
Hiába szeretnék legyőzni sok ezren,
De nem ment még soha, hát most sem mehet ez:
Néki leigázott folyton csak esedez’.
Aki meg nem teszi, hát vessen magára!
Hajthatja a fejét a hun rabigába…
Ezután büszkén ül győzelmi torában,
S új célja lesz neki: a nagy vár Rómában!
Táltosa hiába mondja, hogy ne menjen,
A makacs nagyvezér eldönti: „Így legyen!”
Elindul serege a messzi Rómába.
A hunok hadának hatalmas orkánja
El is megy az örök városnak faláig,
Ott viszont nem bírja gótok támadásit.
Elveszett a király, szétszéledt a népe,
Nincsen már ereje, nincsen már vezére.
Csak regék mesélnek dicső Hunniáról,
És a hős, napfiú, vitéz Attiláról.
(Mihály Ferenc)
Miközben a hazai balliberális oldal intenzíven törekszik úgy beállítani az eseményeket, hogy a szlovák-magyar konflktus okozói az ún. „fasiszták”, had tegyek néhány észrevételt, hogy a környező országokban mennyire érvényesülnek a kisebbségi jogok.
